Következő 10 cikk

Előző 10 cikk

Kara no Kyoukai vol 01 - Panoráma [Bevezetés/1]	Yora	2014.12.11. 22:55
Egy kora augusztusi éjszakán történt, hogy Mikiya mindenféle előzetes bejelentés nélkül meglátogatott. Ahogy az ajtót kinyitottam, ő ott állt előttem, tétlenül, a bejárattal szemben, mint valami szolgáló, aki a következő utasításra vár. - Jó estét, Shiki. Látom most is olyan tunya vagy, mint általában. – mondta mosollyal az arcán. Számítottam rá, hogy rá jellemzően valami szokatlan köszöntéssel rukkol majd elő. - Hallottad? – folytatta – Ma megint leugrott valaki. Ezúttal én is ott voltam a helyszínen. Sok ilyen eset történt mostanában, de nem hittem volna, hogy én is belefutok majd egybe. Felém nyújtott egy műanyag bolti zacskót. - Tessék, rakd be a hűtőbe. Míg egyik kezével a zacskót nyújtotta felém, addig a másik kezével a cipőfűzőjét próbálta kikötni, és mindeközben hozzám beszélt. Ha Mikiya nem multifunkcionális, akkor nem tudom, hogy minek hívjam. A zacskóban két doboz eperízesítésű Häagen-Dazs volt. Gondolom azt akarta, hogy rakjam őket hűvös helyre, mielőtt megolvadnának. Amíg a zacskó tartalmát vizsgáltam, Mikiya már le is vette a cipőjét és belépett a házba. Egy néhány emeletes apartmanban élek. Az első dolog, ami a bejárati ajtón túl van, az az alig egy méter széles előszoba, ahol a cipőnket kell levenni.  Az előszobán túl van a nappalim, ami egyben hálószobaként is szolgál, és ahol Mikiya már kezdte kényelembe helyezni magát. Tekintetemmel egy darabig követtem a mozdulatait, majd én is beléptem a szobába. - Shiki. Megint lógsz az óráidról, mi? Nem érdekel, hogy milyenek a jegyeid, de nem tudsz majd átmenni, ha nem jársz be. Nem felejtetted el az ígéretünket, hogy együtt megyünk majd főiskolára, igaz? - Ennél bölcsebb szavak még soha nem hangzottak el. – vetettem oda csípősen – Főleg olyantól nem, aki még jóval azelőtt kibukott a főiskoláról, hogy én oda kerültem volna. És sajnos egyáltalán nem emlékszem az állítólagos ígéretünkre. - Ne viselkedj ilyen ellenségesen, Shiki. Mikiya mindig kicsit tompább lesz, ha sarokba szorítják őt egy beszélgetésben; ez egy hasznos kis megfigyelés, ami nemrég jutott az eszembe. Felmásztam az ágyra, és végigfeküdtem rajta, Mikiya pedig háttal nekem leült az ágy mellé. Tovább…

Kara no Kyoukai vol 01 - Panoráma [Bevezetés]	Yora	2014.12.04. 23:42
Azon a napon, puszta kíváncsiságomtól vezérelve, a főúton keresztül jöttem haza. Nem azért, mert arról rövidebb volt az út, és nem is terveztem, hogy valamelyik épületnél majd megállok. Egyszerű hóbortból tettem így. A sugárút ezen része tele volt felhőkarcolókkal és sokemeletes lakásokkal; néhány közülük régi, de a legtöbb újonnan épített, míg mások elhagyatott odúkként álltak, s az egész egy zsúfolt városképpé olvadt egybe. Lemerném fogadni, hogy az egész város, engem is beleértve, már unta ezeket nézni nap nap után. Miközben az épületek között sétáltam, hirtelen megpillantottam, hogy nem messze tőlem az egyik épület tetejéről valami a betonjárdára esik. Egy ember volt az. Abban a pillanatban, ahogy a járdára érkezett, meghallottam azt az undorító hangot. Azt a nedves, nyers hangot, amit az ember olyan dolgokkal párosít, amiket nem szeretne, hogy megtörténjenek a közelében. Az a fajta hang, amit ritkán hallhatunk. Az esés magasságából ítélve egyértelmű volt, hogy akárki is volt ő, azonnal meghalt, ahogy a járdára esett. Minél közelebb értem a földetérés helyéhez, annál tisztábban tudtam kivenni, hogy mi is történt. Minden, ami megmaradt, minden, amit az elmém fel tudott dolgozni, az a skarlátvörös nyom volt, ami lassan szétfolyt az aszfalton; a törékeny, csontszerű végtagok, és a hosszú, fekete haj, ami még nem vesztette el teljesen élő szépségét. És az a halott arc. Ez a kép egy régi, dohos könyv lapjai között kipréselt virágra emlékeztetett. Talán azért, mert a holttest, a kicsavarodott nyakával, egy kettétört liliomnak tűnt számomra.

Következő 10 cikk

Előző 10 cikk